Kedves barátaim!

Úgy tűnik, a zord tél közeledtének ellenére, még kisüthet a nap, és a világvége is technikai okok miatt elmarad.

Beküldtem a könyvem egy írói pályázatra, ahol decemberben elbírálják, és jövőre lehetőségem van megmérettetni másokkal az első komoly alkotásom. Ez a "II. Aranymosás mese- és regénypályázata". (https://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/ii-aranymosas-mese-es-regenypalyazat-3836.html)

Kérlek titeket, szorítsatok értem! Hátha végre értelmet nyer az életem, és befut a "Boszorkány tükör".

Közben azért lépéseket tettem más kiadók felé is... sosem lehet tudni. De ezt mindenképpen kivárom.

DRUKKOLJATOK!!!

Mikor tanuljuk meg vére? Nem hihetünk mindig a szemünknek, mert az könnyen megcsalhat, higgyünk inkább a megérzéseinknek, és a szívünknek, ami mindig megmutatja, melyik a helyes irány... Világunk lassan csak a külsőségekre, és a felszínes benyomásokra épül. Nem halljuk meg a világ kétségbeesett kiáltását, nem vesszük észre a lábunknál fetrengő beteg gondolatokat, amik valaha tündököltek, és egy szebb jövőért munkálkodtak. Fogyasztói társadalom lettünk, ami az egora épül, ugyanakkor még is eltiporja az egyéniségeket, az eltérő gondolkodásmódot, a heves, és tisztán erőteljes érzelmi megnyilvánulásokat. Úgy gondoljátok ez rendben van? Mert szerintem nagyon nem... A látható szépségek gyönyörködtetik a szemet, ami jó, hiszen a természet szépségeit is meg kell látnunk, ahhoz, hogy értékelni tudjuk, és ezáltal megőrizni. Hiszen nincs is csodálatosabb az Anya Természetnél, ami tökéletességet és tökéletlenséget is a legnagyszerűbb harmóniában tart együtt, kiegészítve egymást. De hosszútávon, csak a belső értékek adhatnak elég motivációt, hogy valamit, vagy valakit, mélyen a szívünkbe zárjunk! Tartsunk hát önvizsgálatot, nézzünk mélyen a lelkünk akár legsötétebb bugyraiba is.

Miért elég nekünk az első benyomás? Miért nem a valós értékekre összpontosítunk? Miért tapasztjuk be érzékeinket, fulladunk bele abba a siket kényelembe, ami megakadályozza, hogy önálló gondolataink, és döntéseink legyenek, még ha ez nem is tetszik másoknak? Merjünk élni! Ne bánjuk meg tetteinket, csak azt, amit nem tettünk meg! A tapasztalatszerzés nagyon fontos, így érezhetjük, hogy élünk, és eldönthetjük, jó irányba halad-e fejlődésünk?! Ismerjünk meg olyan dolgokat is, foglalkozzunk olyan problémákkal is, amiket eddig csak a szőnyeg alá sepertünk! Higgyetek magatokban, higgyetek abban, hogy amit tesztek az fontos, akármilyen kis dologról is legyen szó! És akkor mindenki ráébred, hogy mennyire fontos az őszinteség, hogy a belső értékek sokkal fontosabbak mint a külsőségek (hisz az utóbbin lehet javítani, de ha valaki romlott belül, mindegy milyen cukormázas a külső), hogy csodálatos és az élővilágban egyedülállo lényünk el fog tünni, ki fog halni (környezetünkkel együtt), ha nem teszünk valamit!

Ne féljetek magatok lenni. Ne akarjatok minden áron a társadalomnak megfelelni. Foglalkozzatok azokkal a dolgokkal, amik számotokra igazán fontosak, hiszen az élet túl rövid ahhoz, hogy csak úgy elpazaroljuk értékes perceinket is akár, lényegtelen, felszínes dolgokra!

Felötlött bennem egy kérdés, ami nem hagy nyugodni az utóbbi időben. Igazából semmiféle nagy volumenű filozófiai témát nem boncolgat, még csak nem is valami csodálatos végső következtetés lenne a mozgatórugója.

Egész egyszerűen az jutott eszembe, hogy, miért van az, hogy a férfiak nem szeretik az erős jellemű nőket. Mert ahogy elnézem, bizony ez a helyzet.

Valami módon a dominánsabb, erőteljesebb férfiak, szinte menekülnek az olyan nőktől, akik szókimondóak, nem átlagosak, és markáns a karakterük. De miért van ez? A kissé feminin, lágyabb jellemű pasik pedig, ösztönösen vonzódnak hozzájuk, mint rovarok az éjjeli fényhez. Még ha tudják, hogy meg is perzselhetik magukat. Ez valamiféle természetes, biológiai kiegyenlítődés akar lenni? Belénk van kódolva, hogy előbb utóbb egy kapcsolatban valakinek fejet kellene hajtania a másik előtt? Nem úgy lenne logikus, ha kölcsönös tisztelet és szeretet alakulna ki? Még egyszer megkérdezem, miért van ez?

Ha egy nőnek határozott, talán néha kissé agresszív véleménye van, ha szeret humorizálni, sőt ezt oly módon teszi, ami talán még egy férfinak is becsületére válna, ha olyan dolgokat szeret, amik nem épp „nőiesek”, csak hogy gyömöszöljünk bele ebbe a gondolatsorba egy jó adag elfogultságot és sztereotípiát is, akkor az miért válik hirtelen visszatetszővé? Kérdem én, nem marad a nő akkor is nő, ha szereti értelmes dolgokkal kitölteni az idejét, ha nem szeret állandóan nyafogni, ha pl. a ruhaüzletben eltöltött ideje, nem haladja meg a 10 percet, mert tudja mit akar, és nem akar órákon át csicsásabbnál csicsásabb holmikat nézegetni, próbálgatni? Ha a hülye szappanoperák helyett, teszem azt a kedvenc filmjében, patakokban folyik a vér?! Ha a „háziasság” és az „otthoni tevékenység” számára nem csak azt takarja, hogy főz, mos, takarít, hanem bizony, ha valami elromlik megjavítja, vagy fogja magát és összebarkácsol valamit? Nem beszélve az ok hiányáról, amikor pusztán élvezetből teszi. És a kikapcsolódás? Egy női időtöltést csak a lényegtelenségekről csacsogós barátnősködés, körömfestés, őrült vásárlás, vagy tudom is én milyen rózsaszín kedvtelés töltheti ki? Az nem is nő, aki elmegy a barátokkal sörözni, miközben fönnhangon röhög a vicceken, hosszú, akár filozófiai témákat boncolgató, éjszakákba nyúló beszélgetéseket tart a barátaival, aki szívesen üvöltözik akár egy jobb meccsen, vagy  akár a monster track legújabb brutalitásain, aki fogja magát és elhatározza, hogy most gyúrni fog, aki a nadrágot kurvára nagyobb előnyben részesíti, mint a miniszoknyát? Vagy az aki szívesen szexelne egy jó pasival, anélkül, hogy valami komolyabb lenne belőle? Az olyan csak kurva lehet? Esetleg kimondja az igazságot? Na az meg csak bunkó paraszt lehet? De most komolyan… Nem arról van szó, hogy harcos amazonnak kell lenni, és ne lenne jó amikor egy igazi erős férfi csak úgy magához rántva, szájon csókol, aztán a karjaiba zár. Hisz nincs is annál jobb érzés… De még is hogyan definiálják a férfiak a „nőies nőket”? Könyörgöm, hát legyen már egyéniség, személyiség, talpraesettség is… Csak az lehet nőies, aki vékony, naponta hat kg festékkel rohangászik a képén, és mindenre, ami disznóság csak az „undi” „fúj” meg a tudom is én milyen szavakat használja? Az élete fő célja pedig az, hogy férjhez menjen, aztán szüljön egy rakás gyereket… Félre értés ne essék, nem az értelmes családalapításról beszélek, amikor ketten szeretik egymást és ezt meg is szeretnék pecsételni, a közös genetikai állomány létrehozásával. Nem. Én azokról a divatanyákról beszélek, akik gyereket szülnek, majd ott sóhajtoznak, hogy de nehéz az élet, a gyerek meg pisisen rohangászik körülöttük sírva. (Vigyázat ez megtörtént, szem és fültanúja voltam!)

Ezek nők? Ne röhögtessetek már komolyan… Hát hova süllyed a világ? És azok a nők, akik célratörőbbek, miért szívják meg mindig az ilyen kis hülye picsákkal, meg felfújt macákkal szemben??? Ők miért élveznek folyton előnyt? Dekoratívak? Egy nő csak dekoráció lehet egy férfi életében? Ez a jövő? Egynemű, semleges nemi identitású, vézna, divatmajmok? Nőies pasik, nyávogó nők? Mit mondjak, elég sötét jövő…lehet keresnem kéne egy stukkert…

Ma eszembe jutott, hogy pár hete kedves barátnőm igen csak behisztizett, amikor nem fejtettem ki az álmokhoz való hozzá állásom és tapasztalataim. Nos nem is tudom, mennyit osszak meg ebből. Hiszen sokan az álmokat csak valami „napközbeni események feldolgozása” néven futó, kötelező alkalmazásnak tekintik. (Bocsi, megint jönnek az informatikai hasonlatok. ^-^) És vannak, akik direkt gyakorolják, de ezt már asztrális utazásnak hívják.

Most jön a kérdés, hogy a kettőnek mi köze egymáshoz?!

Nos az alvást „kis halálnak” is nevezik. (Meg van még egy szituáció, amit így neveznek, de azt most nem fejteném ki, mert akaratlanul is valami csúnya kis perverzióba futna bele. ^-^) Nem véletlenül. Először is, mert a szervezet a rem fázisban teljesen takarékra áll, és szinte csak alap funkción működik. Másodszor, mert ez az állapot, amikor képesek vagyunk (komolyabb következmények nélkül) kilépni a testünkből, a tudatunkból, és hozzákapcsolódni a felsőbb szférákhoz. Természetesen, csak ha mi is akarjuk. Mert nem minden alvás vezet el, arra a tudati szintre. Ha mi nem akarjuk, és bezárkózunk az agyunkkal, logikus, hogy nem fér hozzá senki, és mi sem tudunk összekapcsolódni a felsőbb énnel. Ilyenkor jönnek az angyalok, a szellemek, és mindenféle képekkel, érzelmekkel, intuíciókkal bombáznak bennünket, hogy terelgessenek, ötleteket adjanak, esetleg felhívják magukra a figyelmet.

Ha pedig fogadjuk őket, megnyílik egy „átjáró” amin át az információ csak úgy áramolni fog. Ha nem, akkor marad az alapalkalmazás. Vagyis a napunk eseményeinek feldolgozása és bizonyos mértékű raktározása a tudatalattiba.

Persze nem csak szellemi szintű lényekkel lehet ilyenkor összekapcsolódni. Lehet élő, hús-vér emberekkel is kapcsolatot teremteni. Ezt magam is gyakran alkalmazom. (Ingyen van, nem növeli a telefonszámlát…mondjuk itt is van olyan, hogy a hívott fél b*szik felvenni… ^-^’) Ehhez viszont, hogy fejlesszük, sokat kell meditálni, nyitottnak kell lenni, és rá kell hangolódni a másik fél tudatára. De megéri, hiszen ennél közvetlenebbül, bensőségesebben senkivel sem lehet „összeolvadni”.

Amikor először találkoztam az őrangyalommal, én is azt hittem csak álmodom, és kész. Ennyi. Nem is tulajdonítottam neki komolyabb jelentőséget. De ott volt bennem az a fura érzés. Az az érzés, ami mindenkire jellemző, amikor olyan álomban van része, ami nem csak a képzelete kreálmánya. Olyankor beléd hasít a tudat, hogy az, aki veled szemben áll, mintha nem is az álmodban lenne. Éles, erős jelenléte van, szinte nem is illik bele az álomba, a környezetbe, és úgy érezed, feltétlenül akar tőled valamit.

Az én Zorianem is megtette már, hogy amikor szükség volt rá, más álmában is megjelent. Egész pontosan édesanyám és a barátnőm álmában. A kétkedők most gyorsan hadarhatják is, „még szép, hiszen meséltem róla, és az agyuk feldolgozva, egyszer csak előhozakodott vele”. Persze, persze… ez mind szép is lenne, és talán én is elhinném, ha nem lenne az az egyszerű tény, hogy erről addig a pillanatig nem is beszéltem nekik róla. Ők pedig mind a ketten tökéletesen ugyan azt a személyleírást, és „érzésbeszámolót” osztották meg velem, amit én is átéltem. Csak és kizárólag ezek után mondtam el, ki is ő, és mutattam meg nekik a rajzom, ami Zoriant ábrázolja. Persze legnagyobb meglepetésükre.

Az álmok legyenek akármennyire is egyszerűek, és tűnjenek akár oltári nagy hülyeségnek, akkor is jelentéssel bírnak. Ezt érdemes jól megjegyezni. Nem mindig az az oka, hogy valami felsőbb hatalom üzenni akar. Neeem… Ettől banálisan egyszerűbb oka is van. Még hozzá az, hogy saját agyunk, vagy saját szervezetünk akar mondani valamit!

Vannak szép számmal olyan könyvek, amik megszállottan kutatják az álmokat, és mindenféle álomfejtésbe bocsátkoznak. Ezek nagyon jó és hasznos dolgok, hiszen vannak olyan jelek és jelképek, amik egyetemesek, és a kezdetektől benne vannak az ember mélyebben rejtőző tudatában, az agyunk pedig fel is fogja használni. Olyankor nem árt tudni, mik is ezek. De… és jön a de. Az az igazság, hogy könyvek nélkül is meg lehet fejteni valaki álmát, úgy, hogy egyszerűen ismered az illetőt. Én is mindig magamnak, meg a családomnak fejből szoktam lefordítani a jelentéseket. Hiszen minden embernek megvan a saját jelrendszere, ami a tapasztalatai, és a megélt dolgai alapján az agyában leképezi a mondani valót. Innentől már pofon egyszerű a dolgunk.

Mondjuk, nem vagyok az álomfejtő könyvek ellen, nekem is van három különböző a polcomon. A legjobb ugyan is bennük, hogy az agy, olvasás közben eltárolja jelentéseket, és később felhasználja, akár egy idegen nyelvű szótárt. Akkor még egyszerűbbé válik a helyzet. Ezért működik az álomfejtés már olyan régóta. Nem is beszélve a szellemi lényekről. Ők is használják az általános jelzéseket.

De a szervezetnél maradva, az álmok utalhatnak rejtőzködő, hamarosan kiújuló betegségekre, meglévő szervi gondokra, amikről esetleg nem is tud az illető. Leggyakrabban viszont a lelki bajokra és sérülésekre jellemző, hogy kimutatkozik az alvás során képsorok formájában.

Akár saját énünk, akár valaki más akar kapcsolatba lépni velünk, fontos, hogy odafigyeljünk ezekre a dolgokra. Hiszen bolond az, aki nem fogadja el a felkínált segítséget, amikor az, ár nélkül, önzetlenül érkezik.

Szóval az arkangyalok jönnek.

Most az én „feletteseimről” szeretnék mesélni. ^-^

Először is, az arkangyalok fő feladata, hogy nekünk, spirituális dolgokkal foglalkozóknak, és a segítségre szorulóknak, nyújtsanak támogatást. Másodszor, hogy ellássák a feladataikat. Ők is még a „földi esetekben tevékenykedők” karába tartoznak.

Már elég régen foglalkozom ilyen dolgokkal, ezért nagy szerencsémre, az angyalok mindig segítenek a „munkámban”. Egyszer egy angyallátó médiummal volt szerencsém beszélni, aki megerősített abban a hitemben, hogy jó úton haladok.

Addig is tudtam, hogy kik vannak körülöttem, de amikor ezt más szájából is hallod, úgy, hogy az illető még annyit sem tud rólad, hogy mi a valódi neved, akkor azért elgondolkodsz, hogy vaooo…

Azt mondta, hogy még nem látott ekkora energiát, meg hogy a leghatalmasabb angyalok állnak mögöttem, és segítenek, szóval folytassam tovább amit csinálok, mert jó úton járok. ^-^

Nos akkor nézzük, hogy kik is ők. Igazából nem tudom, hogy más karokból szoktak-e segíteni, de az arkangyalaim szerencsére elég jól ismerem már.

Arkangyalaim nem mások, mint a Szent Háromság.

Na most visszahőkölsz, hogy „Hééé, mi ez a hülyeség. A szent háromság a katolikus vallás három isteni formája nem? Olyan nincs is!”.

Na ki kell, hogy ábrándítsalak, de ez a fogalom nem vallási eredetű. ^-^ A Szent mint „szent és tiszta”, a Háromság mint „hármas erő”, ami mint tudjuk egy fontos szám, mind a spiritualitásban, mind a matematikai világegyetemben. (Amellett a lakberendezők is imádják, csak nem tudom miért…mindent hármasával pakolnak… ^-^’)

A Szent Háromság- Michael, Gabriel, és Azrael.

Michael (jelent: aki Istenhez hasonlatos) arkangyalt gondolom, mindenki ismeri. Ő az Égi Seregek vezetője, Lucifer (jelent: fényesség, fényhozó) a bukott ellenpólusa, akit az Úr parancsára száműzött. A legerősebb az arkangyalok között. Határozott, erős személyiség, akiben lobog a tűz, és bármikor szívesen megvéd, óv a bajtól. Ha bizonytalan vagy, vagy csak félelem mardossa a szíved, hívd őt bátran.

Gabriel (jelent: Istennek rendelve, Isten ereje)) arkangyal már kicsit más. Bár az erő határozottan ott vibrál mindannyiukban, mégis Gab kissé nőiesebb auráju. Ő a halál és az élet angyala. Ez egy kicsit bonyolult. Bár szerepe van a halálban, hiszen az az élet része, és ő szokta átkísérni a lelkeket a túlvilágra, alapvetően még is az élet, a születés arkangyala… Mondhatni, ő segíti világra a gyermekeket. Ezért az anyák védelmezőjeként is szoktak utalni rá.

Azrael (jelent: Isten segítsége) arkangyal pedig, a halál angyala. Ő az írnok, aki feljegyzi a holtakat, aki ott van, amikor eltávozol, aki eldönti, hogy ki él, és ki hal meg abban az órában. (Kicsit olyan ez, mint a shinigamik, meg a death note ^-^ akinek a nevét leírja, meghal…) Ők Gabrielel olyanok, mint a testvérek. (Egyébként tényleg olyanok… ^-^)

A különböző kultúrák emberei, különböző néven, és alakban említik őket, de a szerepük általában ugyan az. Például az egyiptomiaknál Michael mint Ré a napisten jelenik meg, Gabriel mint Anubisz, Azrael pedig valószínűleg mint Ozirisz. Minden esetre érdekes megnézni, hogy az egyes tájegységeken, a különböző vallásokban hogyan írják le őket.

Akit érdekelnek az egyiptomi istenek annak itt egy wikipédiás link:  https://hu.wikipedia.org/wiki/Egyiptomi_istenek_list%C3%A1ja 

Innen akár ki is keresheti az említett neveket.

Az emített arkangyalok hívó pecsétjeit, megtaláljátok a főoldalon.

Folyt. Köv. ^-^

Kedves barátaim, olvasóim.

Sajnálatos módon be kell jelentenem, hogy a könyvem kiadása eltolódik, és a várható decemberi megjelenés elmarad. Mivel a mostani kiadóm körül nem volt minden rendben, és erős gyanú áll fent, hogy szerződésszegéssel, illetve csalással vádolhatóak, fel kell bontanom velük a megállapodásom, és új kiadó után kell néznem. Természetesen a további fejleményekről tájékoztatni foglak benneteket. Remélhetőleg gyorsan lezajlik ez a szörnyű procedúra, és hamar találok egy sokkal megbízhatóbb, szerzőbarát kiadót, akik megjelentetik az "Érző I. - Boszorkány tükör." című kötetem.

A szöveg el lett távolítva.

Oké...hmm...megszállt tegnap este az inger, és újra néztem majdnem az összes Halloween filmet. Erre...közben zajt hallok kintről...kutyaugatással egybekötve. Még hülyeségből meg is fordult a fejemben, hogy akkora Michael Myers fan vagyok, ez tuti meglátogat, ha tovább mozizok. Erre egy órája mondja apám, hogy bár egyikőnk sem volt kint, reggelre nyitva volt a kiskapu. Nem tárva-nyitva, de nyitva, ...pedig zárva volt ...és nem hiányzik semmi...

Akkor ez most mi volt?
Úgy, hogy ez úton üzenem Mikeynak: Drágám, ma is Halloween filmeket nézek este, szóval ha jössz, ne csak a kapuig juss el, és légyszi legközelebb csukd be magad mögött. Még be talál jönni valami őrült!
(hehehe...)

Mivel számtalan ezzel foglalkozó weboldal (magyar és idegen nyelvű), meg könyv létezik ezért ismételten csak, a saját tapasztalataimat szeretném leírni.

Az őrangyalok bár a „kasztok” legalsó rendjében helyezkednek el, egyáltalán nem jelenti, azt, hogy a legutolsók lennének. Hiszen az ő munkájuk a legfontosabb! Napi 24 órás védelem, és lelki támasz. (Az angyalok hierarchiája amúgy is más, mint a miénk. Ez nem igazi „főnök-beosztott” viszony.)

A lelkünk egyidős az övékkel. Akkor születtek, amikor mi, és mindig is velünk voltak, vannak és lesznek, míg csak létezünk. Ők a mi „másik felünk” amit igazából emberekben szoktunk keresni, de előbb utóbb mindenki rájön, hogy olyan nem létezik, csak hasonló gondolkodású, érdeklődésű… Mert ugyebár az emberek tökéletlenek, fizikai korlátaink (az agyunk kapacitása, a betegségeink, a szükségleteink, a függőségeink) tesznek bennünket esendő, gyarló lényekké.

Nem úgy az angyalok. Ők szinte tökéletesek. A jobbik énünk, ha úgy tetszik. Az őrangyalok mindenre rálátnak, ismerik a múltunk, ismerik a jövőnkre vonatkozó feladataink, feltétlen szeretetet sugároznak felénk, akár jók, akár rosszak vagyunk, és vigyáznak ránk, hogy a még ránk szabott út előtt ne történhessen velünk semmi baj. Meg persze terelgetnek, megérzésekkel bombáznak, sugdosnak a fülünkbe, hogy a jó irányba haladjunk. De ha nem kérjük nyíltan a segítségüket, nem tehetnek semmit, akár mennyire is szeretnének, és akár mennyire is sajnálnak, féltenek minket, amikor hülyeséget csinálunk (pl. valaki alkoholista lesz, és elég mélyre sűlyed). Ez a szabad akarat, amit Istentől kaptunk. Ezt pedig ők tiszteletben is tartják.

Általában egy embernek egy őrangyala van, de ez nem jelenti azt, hogy nem állhat mögötte több, akár nagyon erős angyal is. Ez attól függ, ki mennyire kommunikál a „szellemi világgal” (azért tettem zárójelbe, mert vannak olyan ismerőseim, akik marhára szeretnek a szavakon lovagolni, a lényeg megértése helyett ^-^’), mennyi karmikus feladatot akar elvégezni, és ehhez mennyire igényli az ő segítségüket.

És itt leszögeznék egy nagyon, de nagyon fontos tényt!!

Sokan azért nem mernek hozzájuk fordulni, mert félnek a saját gátjaiktól, nem tudják túltenni magukat rajta. Azzal védekeznek, hogy ők nem hisznek benne, nekik ez úgy se menne, ők nem elég nyitottak ehhez, meg sem érdemlik a segítséget, félnek…blablablablaaaa…

Meg ne halljak ilyet. Először is! A te őrangyalod a te barátod, a lelki társad! Senki más nem kommunikálhat vele hatékonyabban nálad. Tudom, hogy sok angyallátó, meg médium van akik megtaníthatnak az alapokra, és az jó! De igazából semmi nagy kunszt nincs az egészben! Hiszen biológiailag mindenki, mondom MINDENKI alkalmas rá, hogy befogadja az üzeneteket. Csak van aki érzékenyebb, ők látják, hallják is, van aki kevésbé, nekik megérzéseik, álmokban feltűnő látomásaik vannak. Ugyan is, amikor alszunk, megnyílik egy keskeny csatorna, amin át a tudatunk becsatlakozik a mindenség szférájába, ahol ők is vannak. Az angyalok, és Isten. Ezért érdemes néha az álmainkon elgondolkodni. (De az álmokról majd legközelebb…)

Ezért hát legyetek bátrak, és merjetek kérni, merjetek velük beszélgeti, ígérem nem bánjátok meg majd. Egyszerűen csak nyitottnak kell lennetek, hogy befogadjátok az információ áradatot. Nyitva hagyott elme, és kitárt szív. Ezt csak így lehet. És persze ellazulva, nem rágörcsölve.

Nem mindenkinek megy elsőre, nem kell megijedni, vagy elkedvetlenedni.

És, hogy honnan tudod, hogy valóban az őrangyalod az-e, vagy csak egy szellem, ne adjisten egy démon szórakozik? Nagyon egyszerű! Az angyalok szeretettel viseltetnek irántunk, és soha nem vennének rá olyan dolgokra, soha nem ébresztenének bennünk olyan gondolatokat, olyan érzéseket, amik számunkra idegenek, kényelmetlenek, fájóak, vagy félelmetesek. Hiszen mint mondtam, az őrangyalaink olyanok, mint mi. Csak jobbak. ^-^

Mai alkotásom: egy védelmező és őszt köszöntő pentagramma ajtódísz.

Tegnapi alkotásom: megbántottam megint valakit, aki nagyon közel áll a szívemhez. Pedig csak a véleményem mondtam el. Néha tényleg paraszt tudok lenni, és sajnálom. Nyersen és nyíltan fogalmazok, amikor nem figyelek oda magamra. Számomra ez őszinteség. Másoknak pedig belegyalogolok a lelki világába, és az álmaiba. Van, hogy csodálkozom, egyáltalán még vannak barátaim.

Sajnálom... Ne haragudj! Én komolyan nem gondoltam, hogy egy éjszakán át rágódsz azon amit mondtam. Hülye vagyok te is tudod. Járd csak az utad, és hallgass továbbra is a megérzéseidre! Azok jobbak mint én.  -_-'