Álmokról álmodozva
Ma eszembe jutott, hogy pár hete kedves barátnőm igen csak behisztizett, amikor nem fejtettem ki az álmokhoz való hozzá állásom és tapasztalataim. Nos nem is tudom, mennyit osszak meg ebből. Hiszen sokan az álmokat csak valami „napközbeni események feldolgozása” néven futó, kötelező alkalmazásnak tekintik. (Bocsi, megint jönnek az informatikai hasonlatok. ^-^) És vannak, akik direkt gyakorolják, de ezt már asztrális utazásnak hívják.
Most jön a kérdés, hogy a kettőnek mi köze egymáshoz?!
Nos az alvást „kis halálnak” is nevezik. (Meg van még egy szituáció, amit így neveznek, de azt most nem fejteném ki, mert akaratlanul is valami csúnya kis perverzióba futna bele. ^-^) Nem véletlenül. Először is, mert a szervezet a rem fázisban teljesen takarékra áll, és szinte csak alap funkción működik. Másodszor, mert ez az állapot, amikor képesek vagyunk (komolyabb következmények nélkül) kilépni a testünkből, a tudatunkból, és hozzákapcsolódni a felsőbb szférákhoz. Természetesen, csak ha mi is akarjuk. Mert nem minden alvás vezet el, arra a tudati szintre. Ha mi nem akarjuk, és bezárkózunk az agyunkkal, logikus, hogy nem fér hozzá senki, és mi sem tudunk összekapcsolódni a felsőbb énnel. Ilyenkor jönnek az angyalok, a szellemek, és mindenféle képekkel, érzelmekkel, intuíciókkal bombáznak bennünket, hogy terelgessenek, ötleteket adjanak, esetleg felhívják magukra a figyelmet.
Ha pedig fogadjuk őket, megnyílik egy „átjáró” amin át az információ csak úgy áramolni fog. Ha nem, akkor marad az alapalkalmazás. Vagyis a napunk eseményeinek feldolgozása és bizonyos mértékű raktározása a tudatalattiba.
Persze nem csak szellemi szintű lényekkel lehet ilyenkor összekapcsolódni. Lehet élő, hús-vér emberekkel is kapcsolatot teremteni. Ezt magam is gyakran alkalmazom. (Ingyen van, nem növeli a telefonszámlát…mondjuk itt is van olyan, hogy a hívott fél b*szik felvenni… ^-^’) Ehhez viszont, hogy fejlesszük, sokat kell meditálni, nyitottnak kell lenni, és rá kell hangolódni a másik fél tudatára. De megéri, hiszen ennél közvetlenebbül, bensőségesebben senkivel sem lehet „összeolvadni”.
Amikor először találkoztam az őrangyalommal, én is azt hittem csak álmodom, és kész. Ennyi. Nem is tulajdonítottam neki komolyabb jelentőséget. De ott volt bennem az a fura érzés. Az az érzés, ami mindenkire jellemző, amikor olyan álomban van része, ami nem csak a képzelete kreálmánya. Olyankor beléd hasít a tudat, hogy az, aki veled szemben áll, mintha nem is az álmodban lenne. Éles, erős jelenléte van, szinte nem is illik bele az álomba, a környezetbe, és úgy érezed, feltétlenül akar tőled valamit.
Az én Zorianem is megtette már, hogy amikor szükség volt rá, más álmában is megjelent. Egész pontosan édesanyám és a barátnőm álmában. A kétkedők most gyorsan hadarhatják is, „még szép, hiszen meséltem róla, és az agyuk feldolgozva, egyszer csak előhozakodott vele”. Persze, persze… ez mind szép is lenne, és talán én is elhinném, ha nem lenne az az egyszerű tény, hogy erről addig a pillanatig nem is beszéltem nekik róla. Ők pedig mind a ketten tökéletesen ugyan azt a személyleírást, és „érzésbeszámolót” osztották meg velem, amit én is átéltem. Csak és kizárólag ezek után mondtam el, ki is ő, és mutattam meg nekik a rajzom, ami Zoriant ábrázolja. Persze legnagyobb meglepetésükre.
Az álmok legyenek akármennyire is egyszerűek, és tűnjenek akár oltári nagy hülyeségnek, akkor is jelentéssel bírnak. Ezt érdemes jól megjegyezni. Nem mindig az az oka, hogy valami felsőbb hatalom üzenni akar. Neeem… Ettől banálisan egyszerűbb oka is van. Még hozzá az, hogy saját agyunk, vagy saját szervezetünk akar mondani valamit!
Vannak szép számmal olyan könyvek, amik megszállottan kutatják az álmokat, és mindenféle álomfejtésbe bocsátkoznak. Ezek nagyon jó és hasznos dolgok, hiszen vannak olyan jelek és jelképek, amik egyetemesek, és a kezdetektől benne vannak az ember mélyebben rejtőző tudatában, az agyunk pedig fel is fogja használni. Olyankor nem árt tudni, mik is ezek. De… és jön a de. Az az igazság, hogy könyvek nélkül is meg lehet fejteni valaki álmát, úgy, hogy egyszerűen ismered az illetőt. Én is mindig magamnak, meg a családomnak fejből szoktam lefordítani a jelentéseket. Hiszen minden embernek megvan a saját jelrendszere, ami a tapasztalatai, és a megélt dolgai alapján az agyában leképezi a mondani valót. Innentől már pofon egyszerű a dolgunk.
Mondjuk, nem vagyok az álomfejtő könyvek ellen, nekem is van három különböző a polcomon. A legjobb ugyan is bennük, hogy az agy, olvasás közben eltárolja jelentéseket, és később felhasználja, akár egy idegen nyelvű szótárt. Akkor még egyszerűbbé válik a helyzet. Ezért működik az álomfejtés már olyan régóta. Nem is beszélve a szellemi lényekről. Ők is használják az általános jelzéseket.
De a szervezetnél maradva, az álmok utalhatnak rejtőzködő, hamarosan kiújuló betegségekre, meglévő szervi gondokra, amikről esetleg nem is tud az illető. Leggyakrabban viszont a lelki bajokra és sérülésekre jellemző, hogy kimutatkozik az alvás során képsorok formájában.
Akár saját énünk, akár valaki más akar kapcsolatba lépni velünk, fontos, hogy odafigyeljünk ezekre a dolgokra. Hiszen bolond az, aki nem fogadja el a felkínált segítséget, amikor az, ár nélkül, önzetlenül érkezik.
