Versek
Ezen az oldalon saját verseimet találod meg, amiket nagyon régen, vagy épp a jelenben vetettem papírra, majd monitorra. Benne vannak a legmélyebb érzéseim, és gondolataim, így hát kérlek fogadd sok szeretettel.
(Igyekszem folyamatosan digitalizálni a már meglévőket, és feltölteni... Majd bővíteni... ^-^)
Az én Múzsám
Az én Múzsám kellemes,
Édes Ő és szellemes,
Szemeinek nincsen párja,
Illatának aromája,
Vonásai összjátéka,
Alkatának puhasága,
Mind vonzereje netovábbja.
Ha feltűnik a színen,
Vagy hangját hallom éppen,
Szívem hevesebben dobban,
Lelkem azonmód lobban,
Mert sürgetik az eszem,
Hogy csakis Ő kell nekem.
Olyan lehet mint a fény,
Az alagút legvégén,
A feléledő remény,
Mint régi költemény,
Hogy létezik még érték, s erény.
Szeretném Őt érteni,
A végletekig ismerni,
Hogy mi lakik a szívében,
Elméjének széfjében.
Segíteni, inspirálni,
Kicsit abból visszaadni,
Mit Ő tud most nyújtani.
Hogy érezzem, szüksége van rám,
És nem csak hiú ábránd:
Hogy Ő az én Múzsám.
by: Angria Wolf, 2015 július 27.
Függõség
Magam sem értem,
Csak úgy megesett.
Mindig reméltem,
Most bekövetkezett.
Mit látok benned,
Amit más nem?
Mi kell neked,
Mit kéne tennem?
Ki kezd majd elõbb,
Kinél lesz a labda?
Ki lesz a nyerõbb,
Ki magát feladja?
Borzasztó vagy,
Amikor gyötörsz.
Megáll az agy,
Folyton összetörsz.
Padlót fogok,
Élni sem tudok,
Pedig csak adok,
Ne légy undok.
Amikor ragyogsz,
Meg minden csodás.
Annyi erõt adsz,
Mint egy atom villanás.
Vigasztalsz,
Ha rossz a sorom.
Leállítasz,
Ha nem nyugszom.
Olyan vagy nekem...
Nem is tudom.
Most azt érzem,
Te vagy az angyalom.
Bármit is teszel,
Az kihat rám.
Amíg itt leszel,
Csak addig bírnám.
Szükségem van rád,
Szomjazlak téged!
Tudom, nem bánnád,
Ha velem lenne véged.
Te is érzed mindazt,
Ami bennem lüktet.
Valld be az igazat,
Szeretsz, mint én téged!
by: Angria Wolf
2013.02.13.
Cím nélküli gondolatok:
Nappal vagy éj,agyalj vagy élj?
Te mit választanál?
Merengõn kerengõ,vagy hevesen versengõ?
Csendesen kesergõ,vagy kéjesen hízelgõ?
Barátnak jó szava,vagy szeretõ dús ajka?
Mond, Te mit választanál?
Kedvesen kedvetlen,börtönben, ketrecben?
Vagy szárnyalva szabadon,csüggve ajkadon?
Mond...Te mégis mit választanál?
***
Hálót szõ a félhomály,
Józan ész most messze száll.
Bár eszem dacol: Nem lehet,
Rabul ejted lelkemet.
Bármit teszek téged látlak,
Minduntalan megkívánlak.
Régi dolog e história,
Mégsem fakult meg soha.
Nem tudom, hogy mit tennél,
Ha szemtõl szemben érnél.
Ha elmondanám e dolgokat,
Kapnék-e rá válaszokat?
Vajon a válasz milyen lenne,
Ez a dolog kedvedre tenne?
Szeretném, ha éreznéd,
Hogy ez a láng most Érted, oly hevesen ég.
***
KÉRDEZZ - FELELEK
Mit tennél, ha biztos lenne?
Bizonytalanul vágnék bele.
Mit tennél, ha ő lépne?
A világ biztosan megszűnne.
Akarod a változást?
A változás már rég beállt.
A kezdet mindig ilyen nehéz?
Nem nehezebb, mint amilyennek kinéz.
Tudod egyáltalán mit akarsz?
Erre választ úgy sem kapsz.
Miért? Talán ez egy titok?
Nem, csak még nem tudom mit is akarok.
by: Angria Wolf (2013 május 1)
BÚJÓCSKA
Látlak.
De te nem láthatsz.
Hallak.
De te nem hallasz.
Érezlek.
Mintha sejtenéd,
Életed mégis tovább élnéd?
Kergetlek.
Messze futsz.
Utolérlek.
Nem szabadulsz.
Értelek.
De nem azt a valamit,
Mi közénk áll, mint egy dolomit.
Kívánlak.
Érezted.
Sóhajtok.
Nem kérdezted.
Szeretlek.
De nem tudom annyira,
Hogy szárnyra kapjak miatta?
Mosolyogsz.
Hát mi van most?
Átölelsz.
Most szíven szúrsz?
Fájdalom.
Talán semmiség,
Ha a végén mégis te leszel a nyeremény.
By: Angria Wolf (2013 január 5)
AZ AZ EMBER
Az az ember nem remél,
Mégis a reményre kél.
Eljátszik egy röpke dalt,
Búskomorabb, mint amit akart.
Imádják is miatta,
Tömegeknek bálványa.
Utálják is miatta,
Nem tartják őt túl nagyra.
Szemének tiszta tükrében,
Láthatod mi van a lelkében.
Sokan vesztek már oda,
Kik belenéztek eme szempárba.
Az az ember szónokol,
Tömegeknek hajbókol.
De igazán senki nem érti,
És ő ezt már nem is reméli.
Nincs szüksége bájakra,
Azt önmagától álmodja.
Úgy tesz mint aki boldog,
Belül mégis csak sajog.
Alkotva élni és nevetni,
Ennyi amit célul tűzött ki.
De a világ kegyetlen,
Sok seb maradt a lelkében.
Az az ember mégis egy csoda,
Istenben nem hisz, emberben soha.
Valóságos talajon,
Mer álmodni szabadon.
Tudja ő hogy mit akar,
Csak a múlt árnya bezavar.
Sokszor hitte elbukott,
De megállni eszébe sem jutott.
Eljárt már az ő kora,
Mint valami homokóra.
Miben fennakadt egy porszem,
Hogy nem öregszik sosem.
Az az ember adott valamit,
A világnak egy parányit.
Magából egy darabot,
Egy szakrális atomot.
Mi lenyomat a jövőnek,
Mit soha nem becsülnek meg.
Mert az ellentétek embere ő,
Ami másoknak sosem érthető.
Melegszívű, kedves, dolgos,
Háborgó tenger, és borongós.
Erős jellem, gyenge kép,
Mi az agyadba mindörökre beleég.
By: Angria Wolf (2013 január 5)
ÉJJELI ÜZENET
Álomország kapujában,
Ott várlak az éjszakában.
Ezüst fényű holdsugárban,
Jó éjszakát puha ágyban.
by: Angria Wolf (valamikor régen)
MINDEN NAP
Körülöttem vándorok,
Minden nap csak rád gondolok.
Süt le rám a napsugár,
Hogy nem láthatlak,
Az oly nagy hiány.
Kedves vagy a szívemnek,
Angyalom, hát őrizd meg.
by: Angria Wolf (valamikor régen)
SZABADULNI
Felébredek, szenvedek.
Elalszom, sűlyedek.
Visszatérek a múltba,
Pókhálóként fonva.
Körbe teker, folytogat,
Szívem bele meghasad.
Kiállok egy sziklaszírtre,
Elkiáltom égre, földre:
Széttárom a szárnyaim,
Tűnjenek el árnyaim.
Őriztem a lángodat,
Minden egyes álmodat.
Elszakadok tőled végre,
Ellátok a messzeségbe.
Holdtestvérem fent ragyog,
Simogatva arcomon.
Szikrázik a szememben,
S virágot nyit szívemben.
by: Angria Wolf 2006 március 12.
A HALÁL TÖRT PERCE
Hol vér kiontatik, én ott vagyok.
Hol háború zajlik, ott siratok.
Meglengetem kaszámat, aratok,
Eljövök érted is, nem habozok.
Éljetek amíg még élhettek,
Ne a pusztulást éltessétek.
Mert lehet az élet kegyetlen,
A halál nem válogat sohasem.
by: Angria Wolf 2012
KICSINY LILIOM VIRÁGZÁSA
Elfajult világnak,
Elfajult igának,
Nincs se vége, se hossza.
Hiába menekül,
Hiába, egyedül,
A vége úgy is kárhozat.
Tépné le lácát,
Törölné búját,
De nem tudja, hogyan kell.
Ismeri a reményt,
Ismeri az erényt,
Ezek mégis most üres szavak.
Várja a hajnalt,
A megváltó angyalt,
Hogy eljőjjön egy szép új világ.
Felnyitja a szemét,
Kitárja lelkét,
Hátha meghallják jaj szavát.
És eljő az angyal,
A felkelő nappal,
Átöleli, csókot nyom homlokára.
Letörli a könnyeit,
Feltépi a láncait,
És azt mondja: "Szárnyalj, szabad vagy".
Szemek megrettennek,
Ajkak megrebbennek,
És kézen fogva, kilépnek a fénybe.
A borongás elmúlik,
Az új élet feltűnik,
És a végtelen liliommezők feltárulnak.
by:Angria Wolf (2008. Köszönet Gabrielnek)
GONDOLAT FONAT I.
Az igazaknak igaza,
Ki örök álmát alussza,
Kin a halál hiába táncol,
Akit senki meg nem láncol,
Csak az látja tisztának az eget,
Bűntelennek ezt a szennyes életet.
by:Angria Wolf
MAJMOK BOLYGÓJA???
Mit tudsz te, te majom?
Te ostoba barom!
Azt hiszed, az élet móka és kacagás?
Felelősség nélküli vállalás?
Hogy büntetlenül írthatod az életet?
Hogy a földet csak úgy beszennyezheted?
Mit gondolsz magadról te gyalázat?
Tudod te egyáltalán, mi az alázat?
Mi végre ölöd állati testvéreid halomra?
Csak úgy kedvtelésből, az alkalmon kapva?
Nem érdekel téged a legkevésbé se?
Hogy lassan a saját élettered szünteted be?
Te lennél a természet gyermeke?
Te természet örökös szégyene!
Te undorító dög, te pestis!
Taszít még a látványod is!
by: Angria Wolf 2008.
KÉTKEDŐ ÁLMOK
Álmodban járok szüntelen,
Érzem a szíved szívemben.
Érzem a kétejt lelkedben,
Mert álmodban járok szüntelen.
Betörtem magányodba, üvöltöd,
De én mellemre vonlak rögtön.
Némán tűröd símogatásom,
És érzed keserű magányom.
Álmodban járok szüntelen,
És ez összezavar Téged teljesen.
Mégis hajlasz szívem hívására,
Mert ez a mi álmunk varázsa.
Angria Wolf 2005
MINDENEM
Te vagy az árny, sőt az angyalszárny.
Virág a réten, csillagom az égen.
Te vagy a tudat, miben élek,
A szerelmünk mely éget.
A gondolat, a szavakat, miket fejemhez vágsz,
Az is mind, mind te vagy.
Elhiszed ha mondom,
Nélküled az életem túl monoton?
Tudnod kell, te vagy az életem, s halálom,
Mit majd magam a kezedbe ajánlok.
Miért nem hiszed? Te vagy a mindenem!
Még mindig kérdéses ez neked?
Angria Wolf (valamikor régen)
TÉVEDNÉK?
Könnyezem!
Nem, tévedtem. Az ég könnyezik helyettem.
Fázom!
Nem, ismét tévedtem. A szél fázik helyettem.
Félek!
Most nem tévedek. Félek, hogy elvesztelek.
Mond, ugye tévedek?
Angria Wolf (valamikor régen)
Ne haragudjatok, ezek a versek kicsit depressziós korszakomban születtek.
Ezt például egy családtagomnak írtam.
MIÉRT?
Miértek sora merül fel bennem.
Mond, miért tetted ezt velem?
Gondolatod szellemét sötét lélek járja át.
Nem hiszed? Csak nézz magadon át!
Megbántottál minden percben,
Minden egyes másodpercben.
Nagyon fáj, hogy már nem szeretsz,
Néha még azt is kétlem,
Hogy szeretet valaha adtál nekem.
Miért változtál, mint az évszak?
Családod helyett, családod választottad.
Miért tetted ezt velem?
Csak ez a kérdés zúg fejemben.
Könnyek csorognak arcomon,
Bár soha ne látnálak viszont.
By Angria Wolf (valamikor 2001 környékén?)
SELYEM BROKÁT GONDOLATOK
Bár az idő halad... a szívem majd meghasd.
...Emlékezni félelem...feledni gyötrelem.
Hajunk csapzott volt, a vágyunk lángolt...
...Álmodtam, hogy álmodj, s változtam, hogy változz.
Még is vége lett... még a hold is kinevetett.
By Angria Wolf (2005)
FEKETE MÁGIA
Az éjjel halad, s a holdfény táncol.
A bűvös körben rossz az álom.
A tűz, erdő mélyén meleget nyújt,
De most még is fázol...
Átjárja tested e gonosz átok.
A szellemnek nyugvás nem marad,
Gonosz démonként éjjel belemar.
Fájdalmas kínjai, s szakadnak az inak,
Tombol a düh, s vele a vérző áldozat.
By Angria Wolf (?)
ELTŰNT LELKEK
Sötét árnyas templomok, fekete tornyok.
Eltépett lelkek, szétszakított álmok.
Fekete angyalok őrzik az érzést...
Hóhérok bárdja tolmácsolja a veszélyt.
Fekete minden... Sötét... árnyas.
A fényt, mint tündérlényt felfalja az éj.
Sötétség szelleme, fájdalmas kín.
A pokoli tűz elégeti a hold ezüst fényét.
By Angria Wolf (?)
SEGÍTS!
Olyan vagyok, mint egy gyermek.
Mindent akarok, de félek.
Segíts nekem, állíts talpra
Erős karoddal védj meg újra.
By: Angria Wolf (kb. 2000-2002 között)
KESERŰ KÖNNYEK
Ha az élet fáj, s már túl sivár, könyezz!
Sírj, soha meg ne állj!
Út porát áztató kristályos cseppek,
hullanak alá az égből feletted...
Látod? Az ég sír helyetted.
Tagadd meg hát e könnyeket!
Ne sírj most már, nyugodj meg kérlek.
Legyen szerelmem édes vígasz neked.
By: Angria Wolf (kb. 2000-2002 között)
GONDOLAT
Örülhetsz! Győzelmed teljes lett.
Felettem immár te rendelkezhetsz.
Tiéd lettem teljesen, benned majdnem elvesztem!
Te mit kaptál? Énemet.
És én? Csak a morzsákat szedjem?
Hát nem!
most már én is kaptam belőled.
Lelked végre az enyém lett!
By: Angria Wolf (kb. 2000-2002 között)
NAP
Hajnaltájtban éber a lélek,
Kezdi az élet magányos útját.
Horizont felett, vörös gömb lépdel,
Most kel fel, s minden reggel.
Lágy fénye végigsimít a tájon,
Diadalmas érzés: övé ez a birodalom.
Bár még minden a régi,
Ő minden nap új fényben feltünteti.
Vigasztalást is nyújthat,
Felszárad a könny, a bánat,
Mint árnylény elszalad.
Aranyban táncol az egész látóhatár,
Azon is túl, s átjár a boldogság.
Csendben körbefon, átkarol.
Ellopja a bánatot,
S mosolyt varázsol.
Igen, varázslat ez,
Bűvölet, mit körbehordoz,
Ajándékként nektek.
Varázslóból művész lesz,
S befesti az eget.
Ő maga is ünneplőt ölt,
Erre a búcsúestre.
Horizont alatt nyugovóra tér,
Hogy az éj átvegye a helyét.
Aztán holnap újra táncba kezd,
Addig, míg el nem táncoltad vele, az életed.
By: Angria Wolf (kb. 2000-2002 között)
Drága édesanyámnak: (Még valamikor kisiskolás koromban írtam)
MAGBÓL LÁNG
Mint a kicsiny mag éltem benned,
De te nem bántad soha meg.
Éveken keresztül vigyáztál rám,
Mint az édes nap virágát,
Fényfürdőben áztattál.
Szereteted beragyogott,
Még az éjen is.
Se csillag, se hold,
Hozzád mint a legfényesebb kincs,
Sem fogható.
Mint a virág a földből,
Úgy keltem ki,
Ezért tudok most,
Mindent megköszönni.
Szeretlek téged édes Anyukám,
És most már igérem,
Hogy én vigyázok rád.
Tudom, hogy fájdalmad sok volt,
S életed majdnem teljes lett,
De nem kell félned.
Mert én nem hagyom,
Hogy a fekete árny bántson téged.
Soha ne feledd szavaim:
Én vagyok a láng, a gyertyafény,
És soha nem kell félned,
Hogy mit rejt az éj!
By: Angria Wolf
Egy kedves ismerősnek:
EGY MESSZI MESSZI DAL.
Messze innen, távol tőled,
Halk zene éled.
Ritmusát az élet írja,
Szívemet mi átjárja.
Szövegét lelkem halk szava súgja,
Mintha egy ősi könyvet olvasna.
Mintha minden mindegy lenne,
Mintha az idő nem is létezne.
Szél lett fuvolája,
Eső cseppek dobolása,
Farkasoknak orgonája,
A természet moraja.
Felsóhajt egy öreg tölgy,
Míj varázsos e völgy.
Tábortűz ropog az éjszakában,
Mellette egy szív...egymagában.
Magányos dalát dúdolja,
Kezét imára kulcsolja.
Elveszett élete útja,
Csak a mocsarat gázolja.
Szemét a holdra emeli,
A csillagok képét kémleli.
"Add meg nekem földanyám,
a szerelmet úgy vágynám.
Eddig csak szenvedtem,
Ha a boldogságot megkértem.
Hisz a szavak mind üresek,
Mit hozzám vágnak az emberek.
Azt mondják, semmi vagy,
S közben elveszik az álmaidat."
De a szellő meglebben,
Dalt hoz a éjji légben.
Édes szólam, tiszta hang,
Mint a szellem templomában a harang.
Borzongat és elragad,
Mutasd Herceg, hogy ki vagy!
"Nincsen csillag
A fák feketéllő törzse hatalmas.
Megfagy az őz nyoma is,
Készül le a völgybe a farkas."
Az idegen kilép a fényre,
Hogy a tűz melege érje.
Vándorunknak szíve dobban,
Hellyel kínálja nyomban.
"Ki az, ki ilyenkor az erdőt járja?"
Kérdi a természet lánya.
"Csak az, ki az élet mibenlétét kutatja."
Hangzik a férfi válasza.
Felvirrad a reggel, aranyát ontja,
A völgyben az idő megindula.
Ezer virág illata árad,
Halott szívem újra feltámad...
By: Angria 2008 április 14.
MERENGŐ KERENGŐ
Mi végre nyögi az élet bújának balsors láncait?
Mi végre zúgja jégeső koppanó táncait?
Talán mert nem vagy velem?
Talán mert átdöfött szívem egy gyötrelem?
Sebzett vad vagyok a jeges erdőben.
Nem tudom, szabadulok-e még ebben az életben?
Van-e még vissza út a kín tornácáról?
Sarjad-e még élet vérző szív bajából?
Talán nem...
Talán átkozott lett minden percem.
De a fenébe is élni akarok!
Felejteni minden bús napot!
Akarok élni...de bárcsak tudnám,
Hogyan kell csinálni...
By: Angria 2008
NÉZZ A KÖDBE!
Emlékszel régi szép mesékre,
A pajkos kergetőzésre?
Ahogy csókot lehelt ránk az éj,
És fürdetett a fény.
Mikor a lelkünk melegség járta át,
Mikor elveszett bennünk egy világ.
...S most csend honol,
fakó köd lohol.
Tört fényű emlékek,
Gyöngyszerű könnyek.
De jön még napsugár,
S a boldogság még vár reánk!
By: Angria 2006
LÁTNI, ÉREZNI, HALLANI, DE SOHA MEG NEM ÉRTENI
Láttam a fények játékát,
S láttam már sok ezer csodát.
Láttam míj gyönge az élet,
S hogy szüli a remény a létet.
Láttam az árnyak táborát,
Elveszni lelkek ábrándját.
Láttam testvér hogy kel birokra,
Az ellen, kit szült saját anyja.
Miért szüksége az embernek,
Hogy tönkre tegye a sok szépet?
Láttam utak furcsa végét,
Láttam a kezdetek lüktető méhét.
Mikor a nap táncol az éjjel,
Mikor a nagyúr reszketve térdel.
Hallottam angyalok szólamát,
Éreztem a Föld moraját.
Rohantam messze messze,
Reményem színét vesztve.
De miért üldözik ki másnak él,
Vagy aki csak máshogyan vél?
Láttam azt kinek neve szent,
Hogy a könyörület miként ment.
Láttam hogy a pusztítás míj játék,
Annak ki igazán sosem élt.
Halottam gyászittas beszédet,
Szellem hogyan lesz enyészet.
Mégis éreztem az öröm tajtékját,
Hogy a boldogság hogy veti meg félszeg lábát.
De mondd, senki miért meg nem látja,
Milyen végetlenül véges az élet tánca?
Álmodtam, hogy letűnt egy korszak,
Hogy boldogsággal mindet tele szórtak.
Hogy szeretni tisztán is lehet,
Hogy nincs ki szerelemnek gátat vethet.
Álmodtam, hogy megvalósul a béke,
Hogy nincs már embernek szégyene.
Hogy nincs üldöző és üldözött,
Hogy az élet nem sivár és halott.
És most itt állok egyedül, szemeim nyitva, tágra,
S nem tudom hogyan érezve, hallgatva, tekintsek erre a roskadozó világra?
By: Angria 2008 április 14.
ÉLET, FÖLD, FÉNY, REMÉNY...
Láttam fények játékát,
Sötét múltnak árnyékát.
Éreztem a Halál jeges szagát,
S a szívek véres dobbanását.
Láttam, hogy olvad az Élet,
Elfolyik kezedből, mint a homokszemek.
Mégis itt állok készen, megtörve,
A Földet tépem gyötrődve.
Mint ki magától menekül,
Élve életét egyedül,
Tágra tárva létét, s egészét,
Meghúzva így világa szélét.
elmenekülve, tépve, félve,
Míg az élet megkönyörül,
S választ örökül,
Hogy elméd Élet Fénye járja át,
Érezd az élet kínját,
Hogy tudd még létezel!
Elveszned még nem kell!
Hogy túl sok a feladat,
Hogy sose add fel magad!
Hogy a remény kapaszkodik a lábadba,
Ne vonszold őt a mocsárba!
Szárnyad tépi büszke csillag,
Majmot szülve megragad...
De Te feltámasztod a Holtak fáját,
S virágozzák az Élet Magját...
KÉRVE KÉRLEK, SZÜNTE LÉTNEK NE TE LÉGY, MERT AZ ÉLET MÉG SZÉP!
By: Angria 2007
