Szellemekkel suttogó
Biztos szép számmal akadnak olyanok, akiknek hozzám hasonlóan, voltak már paranormális élményeik. Mindig is izgatott ez a téma, ezért foglaltam bele a könyvembe is, a „Boszorkány Tükörbe”. Akinek már volt szerencséje beleolvasni, tudja, miről beszélek. Most ezt a témát szeretném boncolgatni.
A szellemi lények pontos definíciója talán az lehetne, hogy „fizikai testtel nem rendelkező, elekromágnesesen mérhető, értelmes asztrális jelenségek”. Ez igaz az angyalokra, démonokra is, de engem most a dolog emberi oldala érdekel.
Mily rejtélyes is az emberi lélek. A keleti tanokból merítkezve, a modern spiritualitás három egységre tagolja énünket.
-egóra
-lélekre
-és magára a szellemre, amit felsőbb (isteni) énnek is neveznek.
Az egó felel kicsinyes, ám annál hasznosabb létfenntartási ösztöneinkért, mit táplálkozás, alvás, szaporodás, menekülés, stb. De hátulütője, hogy megakadályoz a szellemi fejlődésben.
A szellem, a felsőbb én, pont az ellenkezőjére hivatott. Tárolja az összes eddigi élet során megszerzett tapasztalatokat, emlékeket, és a fejlődés útját próbálja egyengetni. Lehet, hogy a felsőbb én valójában az őrangyalunk? Na erről inkább később…
A lélek az ember személyiségének és érzelmeinek fantasztikus megnyilvánulása. Örök, és többnyire elpusztíthatatlan, hiszen, mint minden más, ez is az Isteni anyagból tevődik össze. A régi hit szerint, a lélek a koponyában, vagy ahhoz egészen közel, a nyaki pontnál csatlakozva van. (Ezért olyan fontos sok ősi kultúrában a tudás tárháza, a koponya, mint szimbólum.) Szerintem ez utóbbi hülyeség. Már bebizonyították, hogy halál után kb. 33g-mal lesz kevesebb az agy, holott ilyen rövid idő alatt, sem folyadék, sem más szerves anyag nem távozhat innen. Akkor mi lenne az? A lélek? Tényleg mérhető lenne? Végül is ha a szellemek hangjait és pottergeist tevékenységét vesszük, miért is ne… Mégis csak tud valamit ez az Anubisz fickó. Hiszen ő méri a lelkeket az Egyiptomiak szerint. Milyen nehéz lehet egy jó lélek, és milyen egy gonosz? Többet nyomhat a latba a rárakódott szenny?
Egy biztos. Nincs olyan vallás a földön, ami ne foglalkozna a lélekkel, vagy a túlvilági léttel. Úgy tűnik, nagyon szeretnénk tudni, hogy miután eltávozunk, nem lesz semmivé ez az egész, ami vagyunk. A vágyaink, az érzéseink, az álmaink… a személyiségünk… De gondoljunk csak bele. Egy olyan tökéletes alkotás, mint az emberi lélek, ami szabad akaratot kapott, nem tölti el büszkeséggel alkotóját? Persze hogy igen. Akkor mi végre lenne egyszer használatos, mint egy papírzsepi?
Pontosan persze csak a halál után érthetjük meg. De akkor meg már mindegy. És ha valaki eltávozott, akkor nem lehet meginterjúvolni. Vagy mégis?
Itt jönnek a képbe a paranormális kutatók. Mint az én nagy kedvenceim, a Klinge fivérek, a Everyday Paranormal (Mindennap Természetfeletti) megalapítói. Az ő műsoruk a Ghost Lab (Szellemlabor). Sok érdekes, tudományos kísérlettel igyekeznek fényt deríteni a holtak titkaira. Hát le a kalappal. Az ő nevükhöz fűződnek olyan fontos kísérletek eredményei, mint pl. a „korszakhívás elmélete”, amely során feltárul, hogyan bírhatunk szóra „begyöpesedett” szellemeket, vagy az, hogy mennyi elektromosságra, illetve elektromosságot vezető (pl. nyirkos, ködös) közegre van szükségük a megjelenéshez. És azt is igazolták, hogy léteznek intelligens, illetve maradvány entitások. Az intelligensek kommunikatívak, míg a másik csoportot, csak az őt ért tragédiának, és élete eseményeinek ismétlődése tartja egyhelyben. Ők rá se hederítenek az élőkre.
Meg persze ott vannak még az energia lenyomatok. Ezek nem keverendők össze a szellemekkel. Minden tárgy információt, érzelmeket és emlékeket tárol. Hol kisebb, hol nagyobb mértékben. Egy negatív élmény (mert az általában erősebb, mint a pozitív- milyen szomorú) beissza magát akár a házak falába is. Aztán ha túlcsordul, kilökődik, és hatással lehet az élőkre. Ezért is jobb, ha próbálunk nyugodt, és kiegyensúlyozott életet élni. Jó, tudom én, hogy az nehéz. De ez a dolog bármikor visszaüthet, akár egy átok. Ekkor szoktak spirituális tisztítást végezni.
