Nekromantika kezdőknek és haladóknak
Nem, nem a halottakkal való romantikázást jelenti. (Szégyelld magad, hogy ilyen eszedbe jut!) Először is akkor tisztázzuk a fogalmat:
Nekromantia- Vagyis a holtak megidézése. Így nevezték, ha egy szakavatott, pl. spiritiszta, médium, boszorkány, vagy varázsló kényszeríti a halott lelkét, hogy megjelenjen. És néha ráveszi dolgokra.
Nekromanta- Értelemszerűen, aki a holtakkal tárgyal. Szellemeket idéz, befolyásolhatja is őket. A halottkeltőkkel most nem foglalkozom, mert az már woodoo. Aki infóra vágyik, olvasson sok Anita Blake-et. Az jó.^-^ Nekromanták pl. a látók, nézők (ők jövendőmondással is foglalkoznak, innen a különbség), hallók, médiumok stb.
Elkésett lelkek, bolyongók- Olyan lelkek, akik megkésve térnek csak a túlvilágra, és általában a frászt hozzák az élőkre.
Kísértet- Olyan szellemek, akiknek eszük ágában sincs elhagyni az anyagi világot, és általában démonok által megrontott, gonosz szándékú lelkek.
Lidérc- A halottak lelkének olyan formája, amely gyors hely- és alakváltoztatásra képes, miközben ezt fényjelenség kíséri. Szintén szeretnek az emberek idegeire menni, de többnyire helyhez kötöttek. (Pl. temetők, erdők) Rendszerint túl sekélyesek a kapcsolatfelvételhez, mert túl régóta bolyonganak a földön.
Nyomó lélek- tisztátalan, gonosz, visszajáró lélek. Csak a baj van vele. A neve onnan eredeztethető, hogy a régiek szerint ráültek az ember mellkasára, és gyötrelmes álmot bocsátottak az illetőre, amíg az az igazak álmát aludta. (Igazság szerint, nekem volt már dolgom ilyen szellemmel, és mondhatom, hogy rettentő pofátlanok!)
Szellem- visszajáró lélek, bolyongó. De többnyire a saját dolgával van elfoglalva. A legtöbb a saját életének egyes eseményeit, vagy a halála körülményeit éli újra meg újra át. Ezért leginkább kötődnek. Három csoportra oszthatók e szerint: helyhez kötődők, tárgyhoz kötődők, személyhez kötődők. (A nagyi régi vekkeréhez, lehet, hogy megkapod bónuszba a nagyit is. Upsz! ^-^’)
Démon- ártó szándékú lények. Csak az ember gyötrése élteti őket. Sokszor megszállják az embereket, és az őrületbe taszítják, rávéve olyan dolgokra, amit az illető sosem tenne magától. Ördögöknek is nevezik őket, de ez nem helytálló, mert ők igazából egy másik kasztba tartoznak.
Angyal- szerintem elég ismertek. Velük majd később foglalkozom bővebben, a démonokkal együtt.
Védőszellemek- Varázslókat, boszorkányokat védő lények, akik távol tartják a gonoszt az illetőtől. Lehetnek pl. családtagok, angyalok, de ide soroljuk az indiánok totemeit (állati alakot felvevő, segítő szellem) is.
Warlock- tulajdonképpen nem is igazi szellem, hiszen eredetileg a magas rangú boszorkánymestereket nevezik így. De amint ők távoznak az élők sorából, a magas energia szint miatt, lehetséges, hogy lecsap rájuk egy-két démon. És ha sikerül elkapnia, elkerülhetetlenül kísértetté válik, csak sokkal erősebb. Tehát a warlock ebben az esetben egy hajdani lélekből lett démon. (A könyvemben az egész folyamat nyomonkövethető.)
Asztrál világ- a sík, ahol a szellemi lények tartózkodnak. Olyan a való világ körül, akár egy hártyás burok a tojás körül.
Ektoplazma- a szellemi lények fizikai kivetülése. Úgynevezett asztráltest.
Paranormális jelenségek- Magyarul talán a „csodás jelenségek” lenne a legtalálóbb fordítás. Minden olyan dolgot így nevezünk, ami szokatlan, normálistól eltérő, megmagyarázhatatlan történés. (De ha pl. a főnököd egy tapló, és véletlenül épp jó napja van, ezért megkapod a fizuemelést, vagy a várt szabit, az bár szokatlan, megmagyarázhatatlan, de NEM paranormális. ^-^’) Ide tartozik, a boszorkányok és egyéb varázslók mágikus tevékenysége is.
Szeánsz- többnyire bármilyen mágikus tevékenység. De most a szellemidézést értjük alatta.
Szóval akkor nézzük, hogyan is zajlik egy szeánsz. Először is a szabályok, és legfontosabb tudni valók:
1, Szellemidézésnél az első és LEGFONTOSABB dolog, hogy soha, de soha ne végezzünk idézést egyedül! Ha csak nem akarjuk csúnya veszélynek kitenni a lelkünket, és a komplett életünket. A legjobb, ha valamilyen spirituálisan tiszta ember vezeti a szeánszt, mint egy médium, boszi, vagy ilyesmi. De legrosszabb esetben is legalább ketten végezzék, akik közül az egyikük domináns személyiség. Régi mondás: egységben az erő. Esetünkben szó szerint értendő. Különben ha rosszra fordulnak a dolgok, nem lesz aki elzavarja az ártó lényt, és expressz visszaküldje oda, ahonnan elővonszolta az asztrális seggét.
2, Mindig győződjünk meg róla, hogy nincs a közelünkben kisgyerek, kutya, macska, egyéb háziállat. Ők kiszolgáltatottak. Mintha legalább is áldozatot mutatnánk be, ezüst tálcán a szellemeknek.
3, A helyszínt válasszuk meg jól. Ha megfelelő minőségű kommunikácót, és megtestesülést akarunk, energiaforrást kell biztosítanunk túlvilági vendégünknek. Anélkül elég nehézkes, döcögős a dolog. Lehet az elektromos vezetékek behálózta falak, vagy trafó közelében, de lehet pl. egy esős, villám cikázta nap, esetleg egy ködös, borongós délután, de megteszi egy csendes, nyugodt légkörű vízpart is. A víz ugyan is vezeti az elekromosságot, és rengeteg információt képes tárolni. Ráadásul minél piszkosabb (nem szennyezett, csak természetesen zavaros!), annál jobb vezető. Semmi kötelező nincs benne, de jelentősen növelheti az esélyeinket.
4, Az időpont igazából mindegy is, de a szellemek valamiért, az este tizenegy, és a hajnali négy óra közötti időszakot részesítik előnyben. Talán ekkor a legvékonyabb a határvonal a két világ között, ráadásul ilyenkor a világ kicsit elcsendesedik. Kevesebb éber ember, kevesebb zaj, minden kicsit letisztul.
5, Az eszközök. Na itt aztán minden hókuszpókuszos holmit fel lehetne sorolni, de azt hiszem ez a legfeleslegesebb dolog. Max kiröhögnek diszkréten, vagy kevésbé diszkréten holt látogatóink. De ez mindenkire rá van bízva, hiszen vallásonként változnak ezek a dolgok. Ami talán egyetemes, hogy a nagy szellemidéző szeánszokat mindig valamilyen hang kezdi és zárja le, akár az iskolai csengő az órát. Hogy ők is tudják mi a rend, és mi a határ. Ráadásul az intenzív, erőteljes hangok állítólag megijesztik az ártó lényeket, és elkotródnak. Ilyen lehet a gong, a sámándob, vagy a sófár (zsidó szertartás kürt) hangja is. Aztán itt van még a gyertya, ami vezeti a „sötétben” a lelket, hogy odataláljon a hívóhoz. A legjobb a fehér, de ha valamelyik ősünkkel szeretnénk diskurálni a mai világ szánalmas hülye fordulatairól, akkor mellé még érdemes egy kissé sötét tónusú lilát is választani, ugyanis ez az ősök meghívására való szín. A tapasztaltabb boszorkányok egy kis feketét is használnak, hiszen az nem a fekete mágiához való (ezek az előítéletek, ejnye, ejnye –heves mutatóujjrázás), hanem épp ellenkezőleg. Leszigeteli az ártó energiákat, és magába szívja a mágiát. Jó kis szín az na…
Az utolsó versenyzőnk pedig nem más, mint a közvetlen kommunikáció eszköze. A tehetősebbeknél, és sokkal tudományosabban dolgozóknál ez az elekrométer ( EMF mérő), aminek a kilengő mutatója és felvillanó lámpácskái jelzik a nagy elektromosság kiugrását, ami mint tudjuk, a szellemek megtestesülésének, a környezetből kiszívott energia összekoncentrálódásának az eredménye. Aztán ott van a hangrögzítő (az EVP), ami régebben egy diktafon volt. Most már szerencsére, ennél érzékenyebb mikrofonokat is rendelkezésünkre bocsát a tudomány rohamos fejlődése. Ez rögzíti a szellemek testetlen hangjait, ami nem mindig hallható szabad füllel, esetleg csak nagyon halkan. Ezzel lehetőségünk nyílik konkrétan válaszolni nekik, vagy kérdezni.
EMF
EVP
Meg persze ott a digitális hőmérő, ami elég érzékeny, hogy mutassa az energiafolyamatok hőingadozását. A legtöbb esetben ez hőveszteséggel jár, és hideget érzünk, ahogy kivonják az energiát a levegőből, a környezetükből. De van kivétel is. Ilyenkor melegség jelentkezik. Ez valószínűleg akkor van, ha szellemünk túl van töltve. Mondjuk egy angyal, vagy démon jelenlétében. Nekik nincs szükségük külső forrásra, elég a sajátjuk.
Nekünk csóró halandóknak (^-^’) maradnak az egyszerűbb eszközök. Mint a Quaja tábla, a háromlábú székecske, meg az automata írás.
A Quaja szó egy mozaik, a francia és német „igen” szavakból nyisszantották össze. Biztos mindenki ismeri. A szellemes filmek 80%-ának elengedhetetlen kelléke. Még a rosszabbaknak is. Többnyire házilag is előállítható, egy nagy papírlappal, és egy üvegpohárral. A lényeg az „igen” „nem” „hello” „viszlát” az ABC és a számok feltüntetése. Aztán kell egy tű, ami rámutat, vagy csak rááll a feliratokra. Ez lehet egy könnyed, szélesebb szájú vizespohár is Erre helyezzük rá lazán a kezünket, így adjuk át a szükséges energiát szellemünknek, hogy megpöckölhesse. A háromlábú szék is így működik, de az már átmenet a tábla és az automatikus írás között. Ugyan is nincsenek feliratok, csak az egyik lábba erősített ceruza, vagy toll. Ez fogja leírni a közlendő dolgokat. És akkor elértünk az automataíráshoz. Ezt leggyakrabban médiumok használják, mert ők képesek átengedni az egész, vagy csak bizonyos testrészeiket a szellemeknek, anélkül, hogy bajuk esne. (Többnyire.) Így a karjukat elengedve, a székhez hasonlóan körözni kezdenek a papíron a tollal, és ha összekapcsolódtak, lassan kibontakozik majd az írás. Ez elég nagy teljesítmény, és fárasztó, veszélyes is lehet, úgy hogy inkább a profikra hagyandó.
Ha ezen kívül használnál füstölőt, vagy más dolgot, nyugodtan tedd, ami jól esik, vagy ami a nézeteidhez közelebb áll. Hiszen az idéző irányít, ő dönti el, hogy hogyan folyjék le a szertartás. Ezt jó észben tartani. Meg azt is, hogy a legfontosabb dolog, az alapja az egész biztonságának! Mégpedig az, hogy erős, magabiztos lelkiállapottal lehet csak végezni. Olyannal, amivel egy egész hadsereget is lenyomnál fél kézzel. Ugye mondanom se kell miért? Ha valaki fáradt, vagy legyengült, nagyon jó játékszer lehet, a haláltól érzéketlenné vált, unatkozó, pofátlan szellemeknek. Szóval csak óvatosan!
Szellemtábla
Három lábú kisszék a beleépített íróeszközzel
Automatikus írás
