Ektoplazmikus pofátlanság

Semmit nem utálok jobban, mintha egy szellem azzal szórakozik, hogy gyerekeket vagy a háziállatokat ijesztgeti. Attól nagyon eldurran az agyam. Ez ma sem volt másként. Az egyik látogatónk mostanában túl sokat mutatkozik a gyerek előtt, aki ettől kissé félénk lett (ami érdekes, tekintve hogy alapból semmitől sem fél). Nem szívesen nyomom el egy gyerek természetes ösztöneit, de sajnos a helyzet úgy hozta, hogy a kölyöknél ezúttal be kell beszélni, hogy nincs ott semmi. Amikor meg lesz az én gyerekem, természetesen ő teljesen más környezetben fog felnőni, nem lesz szüksége ilyenre. Ebben a korban lehet leginkább elrontani egy kisgyerek természetes képességeit.

Visszatérve bunkó vendégemhez, ma Brigitte cicám volt a terítéken. Egymás után háromszor is halálra rémítette a szerencsétlen macsekot, úgy hogy rendesen le kellett basznom érte. Most lapít mint szar a fűben. Remélem valami értelmesebb szórakozást talál majd magának ezután, különben összeakasztjuk azt a bizonyos verbális bajszot!!