"Csalódottság"

Attól, hogy valaki jószándékúnak állítja be magát, még nem lesz jó. Rengeteg szenvedésen, kell átesnie, és meg kell értenie a világ miértjeit, hogy felelőségteljesen tudjon dönteni, majd cselekedni. (Mondjuk ez elég nehéz azzal a hozzáállással, hogy "tojok mindenre és mindenkire, csak az én igazságom az igazság, mert nem hiszek semmiben".) Kicsit be is kell mocskolódnia, ha valóban tenni akar és nem csak a magasból szemlélődni és osztani az észt. Az önös érdekek, az önsajnálat pedig olyanok, mint egy sötét, bűzös mocsár ingoványos talaja. Azt hiszed kézben tartod a dolgokat, miközben csak süllyedsz egyre mélyebbre. Ez a XXI. század, az ego diadala az értelem, érzelem és a szellem fölött... Azt hiszem kezd a gyomrom felfordulni...

Nem tudom merre halad a világ valójában, de az biztos a hogy a végén belebámulhat a hatalmas, büdös semmibe... a sötétségbe...

Mindenki ki akar emelkedni, különleges akar lenni bármi áron, még ha saját magát, vagy másokat is kell felálldoznia. Pedig mindenki egyedi és megismételhetetlen. Akkor mi szükség erre az önpusztításra? Miért így akarják felhívni az emberek magukra a figyelmet?

Milyen világ az, ahol divat ostobának lenni? Ahol divat a kesergés, a gonoszság? Ahol normális egymásnak hátat fordítani, másokat kihasználni? Már nem tudom, akarok-e egy ilyen világ részese lenni...