2013 május 10 - BUÉK
Elkezdődött az új időszámítás az életemben. Bár látszatra nem feltűnő, de gyökeresen megváltozott az életem, és elég komoly szemléletváltáson estem át. Olyan emberek is végre kimutatták a foguk fehérjét, akik eddig csak jópofiztak a szemembe. Ennek örülök, sosem szerettem a felesleges köröket, nem vagyok ló. A mély hallgatás, a magyarázat hiánya pedig csak szimplán megerősít abban igazam volt. Mert ha valamibe nem fektetünk erőt, az már nem is érdekel bennünket. Ez ilyen egyszerű...
Május 10.-e fontos fordulópont lett az életemben. Kezdek visszatérni a régi önmagamhoz, amilyen azelőtt voltam mielőtt lelki sérüléseket szenvedtem volna el (no meg néhány testit is...). Persze sosem tudom meg milyen lettem volna azok nélkül, de megelégszem annyival is, hogy momentán boldog vagyok.
Ahogy kiléptem a városból, majd szép lassan elhagytam a megyét, végre kiszakadtam ebből a malomkerékből, és volt időm eltöprengeni dolgokon, helyretenni mindent. Mire megérkeztem uticélomhoz, már tudtam mit akarok...és azt is hogy kit.
Ez a koncert eddigi életem legjobb élménye volt! Jó, tudom, ez az ingerhiányos környezetnek is betudható, de akkor is! Nem csak maga az utazás, a buli hangulata volt szuper, de végre találkozhattam azzal az emberrel, aki nagy hatást gyakorolt rám az utóbbi fél évben, és nem csak felnyitotta a szemem, de olyan dolgokat is megmozgatott bennem, amiről azt hittem rég elfásult, sőtt el is halt... Olyan volt mint valami ébredés, egy hosszú álomból.
És persze a zene. Na hát az valami fantasztikus volt!!! Mindenki jó volt, és élveztem az összes zenekar előadásást, de hát na...azért mégis csak a doghitters miatt mentem. És az minden pénzt megért. (Pláne, hogy még VIP vendég is voltam. *-* Ezer köszönet érte!) Ahogy szám számot követett, úgy szabadultam fel, úgy oldódtak fel bennem azok a gócpontok, amiket a sok gond, teher alakított ki, és amik szinte már megbénítottak az utóbbi időben. Kiadtam magamból minden felesleges érzelmet, rossz érzést, és a helyét átvette egyfajta megnyugvással vegyes lelkesedés, egy boldogságfolyam, ami előbb kis patakként kezdte, de lassan ki fog szélesedni, és talán eljut egészen a tengerig.
Nem fogok megbánni semmit...
-Akkor kérdezted, mit somolygok. Most már tudod. Felszabadultam. Ezt Neked köszönhetem. És igen, ez komoly. Tudom, hogy úgy gondolod, nem hagyod megint palira venni magad, hogy mégegyszer valaki játszon veled. Ez viszont nem játék. Csak játékosság. Mögötte pedig komoly dolgok húzódnak meg. Nagy különbség, mert a célja teljesen eltér. De szerintem ezt te is észrevetted. Remélem valamilyen módon visszaadhatok abból a boldogságból, amit most nekem okoztál. Talán másnak ez semmiség, de nekem nagyon sokat jelentett. Köszönöm.
Ja és még valami. Úgy örülök, hogy a fiúk otthonhagyták a fekete fellépőt!!! Mert így végre megcsodálhattam ezt az egyedi alkotást. Lenyűgöző!! Nagyon-nagyon tetszik! És még játszani is hallottalak rajta! ^-^
