II. Temetői vizsgálat
Első vizsgálati helyszín: a temető legtávolabbi, felső része.
Időpont: 2012, augusztus 30. 22.16-kor.
Már amikor beléptünk ebbe a temetőbe, valami különös oknál fogva éreztem, hogy egészen más lesz, mint az előző község sírkertje. De nem biztos, hogy maga a hely tette ezt, lehet, hogy annak tudható be, hogy szerencsénkre épp telihold volt, ráadásul itt (mintha csak a mi gyertyaelméletünk tesztelésére készültek volna) az előzőleg ide látogatók, estére szerte a területen mécseseket gyújtottak. Így igazán minden adott volt ahhoz, hogy nagyobb reményekkel kecsegtessen minket. Első vizsgálati helyszínnek kijelöltünk egy olyan terepet, aminek a közelében egy hét hónapot élt kisgyermek sírja is volt, teli szebbnél szebb mécsesekkel, és virágokkal. Komolyan mondom, úgy összeszorult a szívem a látványra, hogy kellett pár perc, hogy feldolgozzam. De minek után úgy világlott a kis sír, akár egy fáklya az éjszakában, ennél alkalmasabb helyet nem találhattunk volna. Amint elindítottam a felvételt, megkövülten álltunk, hogy minél kevesebb zajt csapjunk, és megegyeztünk Lucyonnal, hogy minden mozgásunkat kommentálni fogjuk a hanganyagon, a félreértések elkerülése végett. A szokásos kérdésekkel indítottam. „Van itt valaki?” „Mikor haltál meg?”
Aztán megkérdeztem, hogy „Egyedül vagy itt?” amire végre megérkezett az első testetlen válasz (a felvételen 2.09 perckor) hogy „Nem”. Egy férfi szelleme volt az.
Ez az! Végre egy értelmes válasz! Valószínűnek tartom, hogy az előző kérdéseimre is volt valami duruzsolós reagálás, de mivel itt is akadtak szép számmal kutyák, így az ő ugatásaik sokszor bezavartak az amúgy is kis hatósugarú felvételünkbe. Ez volt az első tisztán kivehető reagálás. Ezt követően megkérdeztem, hogy „Akarsz beszélgetni?” (2.24 perckor) majd meg is kaptam a választ, hogy „Igen.” (2.30). De mivel én sajnos ott helyben nem hallottam, így a férfi (3.03 perc környékén) még többször hozzá tette, hogy „Beszélj”, „Beszéljünk”. Újra és újra figyelmeztettem, hogy jöjjön közelebb, mert nem fogjuk őt hallani. Amikor ezt megtettem, (a felvételen 4.10 perckor) válaszol egy férfihang, hogy „Nem fognak.” De fura módon, ez a tónusú hang nem az előző férfié volt, hanem egy másik alaké. Így már két beszélgető partnerünk is akadt. Később még hallható egy „Na beszélj” és egy „Nem akarok” szóváltás a két alak között, de sajnos az alapzaj ekkor olyan magas, hogy szinte kiszűrhetetlen, és tényleg csak tippelni tudok. De szerintem akkor vitatták meg maguk között, hogy érdemes-e velünk szóba elegyedni.
Ezután átsétáltunk a ravatalozóhoz, ahol három perc múlva ismét felvettünk egy kb. 10-15 perces anyagot, ami sajnálatos módon, egy technikai malőr miatt elúszott (szóval bénáztam, amikor helyszíni fotókat készítettem, nincs ezen mit szépíteni ^_^’). De ha volt is valami rajta, a következő anyagon az illető megtalálható lett.
Második vizsgálati helyszín: a ravatalozótól nem messze (kb. nyolc méterre).
Időpont: 2012, augusztus 30. 22.36-kor.
A ravatalozó teraszán ácsorogva, felfigyeltünk egy többszörösen ismétlődő neszezésre, így megállítottam a felvételt, és 22.36 órakor újra indítva, megpróbáltuk a zajongót nyakon csípni. Közben megvitattuk, hogy valahányszor közelebb érünk, a zaj mindig távolabb kerül. Mintha menekülne valaki előlünk. Feltettem hát a kérdést, „Itt vagy?” „Te zajongtál az előbb?” ,de egy árva hangot sem hallottam. Így hát ismét megkérdeztem, hogy „Van itt valaki?” erre, pár pillanat múlva, egy női hang (1.01 perckor) megszólalt a fa irányából, hogy „Nem lesz így jó,…meg akar fogni.” Ekkor odébb mentünk, követve a zajt. Utána síri csend. Gondolom újra csak odébbállt. (Így utólag hallva vicces, hogy egy szellem jobban berezelt tőlünk, mint mi tőle. ^_^’ De hát az emberek nem lesznek mások attól, hogy a túloldalra kerülnek. Ha életükben is „lámpalázasak” akkor, az nem igen változik meg.)
Miután ácsingóztunk egy kicsit, türelmetlenségemnek hangot adva, eleresztettem egy „Hallo” kiáltást (1.41 perckor). A kutyák persze azonnal belekezdtek a kórusba, így semmit sem lehet kivenni. Mikor alábbhagytak, biztos, ami biztos, megtoldottam egy „Itt vagy?” kérdéssel is. Mire (2.45) válaszként, az előző „szkeptikus férfi” („Nem fognak.” „Nem akarok”) hozzám hasonlóan, úgymond behuhogott nekünk egy „Hahó”-t. Nagyon vicces… Kis utánzó! És még ő nem akart beszélgetni!
Sajnos akár hogy is füleltem, nem hallottam semmit. Az ember egyszerűen nem képes őket meghallani az ő zajküszöbükön, hacsak bele nem kiabálnak a fülébe. De szerencsémre az elektronika csodájának jóvoltából, még azt is sikerült rögzíteni, ahogy az első férfi, kijelenti, (2.53-54 perckor) hogy „Nem hallottak minket.” Majd bőbeszédű társa, a második férfi azonnal meg is jegyzi (2.55) „Nem.”
Tényleg sajnálom, hogy nem hallottam őket, mert így a kommunikáció tulajdonképpen hiába volt meg, mind a két részről egyoldalú maradt.
Harmadik vizsgálati helyszín: a temető legsötétebb, legtávolabbi csücske. (Így bezártunk egy háromszöget.)
Időpont: 2012, augusztus 30. 22.46-kor.
Miközben a harmadik helyszínre tartottunk, megbeszéltük, hogy ha valaki menekült is előlünk, azt nem vehetjük üldözőbe, ez az ő dolga. Még hangosan megjegyeztem, hogy ha akar, akkor majd átjöhet az utolsó színhelyre. ^_^’ Mint utóbb kiderült, ez hatott, mert az utolsó felvételen a hölgy elszólja magát.
Itt fontos leszögezni, hogy ekkor már látótávolságba került néhány ház. És biztosan tudom, hogy volt is valaki, aki épp kint tartózkodott, de mivel azt ott és azonnal hallottuk, semmi módon nem keverhető össze azokkal a testetlen hangokkal, amit csak és kizárólag a felvételen lehetett pontosan hallani!
Az utolsó vizsgálatot, egy gyertya meggyújtásával indítottuk, ugyan is ezen a részen nem igazán égett mécses, és mi biztosra akaratunk menni a „gyertyavonzás-elmélettel”. Ami úgy tűnik, kiválóan bevált. Ezután elindítottam a felvételt. Megjegyeztem, hogy örülnék, ha nem befolyásolnák élők a felvételt. Mire hallani lehet, hogy szellemeink is diskurálnak egymás között, de csak az első férfi szavai vehetők ki. Annak is a legvége, „… beszélnek hozzánk.” (Itt valószínűleg arra gondoltak, hogy mikor beszélünk hozzájuk, és mikor nem, vagy hogy tényleg halljuk-e őket.) Ismét a szokásos kérdésekkel kezdtem, és megint figyelmeztettem őket, ha nem jönnek közelebb, és nem a készülékbe beszélnek, nem fogjuk őket meghallani! Első barátunk komolyan is vette, (úgy tűnik hármójuk közül ő volt a kitartóbb, mindenáron szeretett volna beszélgetni) ezért a jobb oldalamról entitások jelenlétét éreztem, aminek hangot is adtam Lucyon felé. Ez után meg sem fordult a fejemben, hogy más irányba tartsam a készüléket. Ekkor már tudtam, hogy nem vagyunk egyedül. Megkérdeztem, hogy „Mikor haltál meg?” (2.37), mire az egyik férfi azt mondta, „99’ augusztusa volt”. (ez mondjuk magyarázná, hogy miért pont most bolyong itt, már ha jól értettem a dátumot).
A kutyák persze ismét rákezdtek, és ugattak, ami csak a csövön kifért. Ekkor megjegyeztem, hogy miért pont mindig ekkor ugatnak, és hogy olyan mintha valamit éreznének, vagy nem tudom, lehet, hogy csak jó érzékük van hozzá, mikor nem kéne beleszólni. Erre a nőnek kiszaladt a száján (2.57), hogy „Igen.”, pont a mondatom közepén, amikor mondtam, hogy „vagy nem tudom” (na most lebukott, mégis csak utánunk jött ^_^’).
Aztán szóltam, hogy „Gyere közelebb, mondd el, hogy ki vagy. Hogy hívnak?” Mivel ilyen jól időzítettem tudtomon kívül, úgy lehettek vele, hogy adnak még egy esélyt, hátha tényleg halljuk őket. Valamit válaszoltak is, de sajnos kivehetetlen számomra. Túl suttogós lett.
Majd megismételtem, a hogy hívnak kérdést, (3.46 perckor) amire két szavas válasz érkezett, (3.49 perckor). Ez szintén kivehetetlen, mert ugye mivel nem ismerem a nevét, nagyon nehéz kibogarásznom. Már majdnem megfogalmazódott bennem, hogy talán valaki élő ember kiabál be nekünk, hogy ne zajongjunk, de a következő pillanatban azonnal folytatja is barátunk, minden kétségem eloszlatva. Sajnos az első szótagot nem érteni, de a mondata végét igen, „…öccse.” Valakinek az öccse. Biztos azért említette meg, mert ugye bár a falun belül így azonosítják egymást az emberek. (Ennek a fia, vagy felesége, vagy húga, öccse.) De ami ennél is furább, hogy ez a nevét emlegető férfi, sokkal idősebbnek, már-már parasztos nyelvezetű alaknak tűnt. Ez pedig azt jelentené, hogy az első helyen kettő férfi, a másodikon egy nő, a harmadikon pedig egy bácsika szelleme csatlakozott hozzánk, akik mind ott voltak az utolsó vizsgálati helyszínen. Az kapásból három lélekkel több, mint legutóbb. Vagyis a gyertyaelmélet igazolást nyert (némi teliholdas segítséggel).
A vizsgálatot 22.54-kor fejeztük be.
A második temető „szellemvadászatának” értékelése:
Először is, ennek a temetőnek a fekvése sokkal jobb, csak egyetlen oldalról volt lakóházak közelében, ezért a felvételek is értékelhetőbbek lettek. A nagyságát tekintve majdnem megegyezik az előzővel, talán egy kicsit nagyobb. Ezúttal is hanganyagot rögzítettünk, és készítettünk pár helyszíni fotót. Viszont most kihasználtuk annak az ősi beidegződésnek a hagyományát, hogy a gyertya lángja, visszavezeti hozzánk a holtakat. Mint kiderült, ez bizonyítást nyert. Hiszen két középkorú férfi, egy nő és egy idős úr is csatlakozott hozzánk. Bár lehet, hogy csak itt több lélek kóborol a sírkertben, esetleg ők közlékenyebbek voltak. Azért semmit nem vehetünk biztosra. Minden esetre nagyon érdekes volt látni a különbséget, és legközelebb is valószínűleg használunk majd gyertyát.
A következő alkalommal a kisebb méretű község, és falu után egy nagyobb fába vágjuk majd a fejszénket. Ugyan is az utolsó vizsgálati helyszín egy város temetője lesz.
Ez úton szeretném megemlíteni, hogy a kísérletünk nem minősül profi szintűnek, nincsenek nagy teljesítményű felszereléseink. Viszont az eredményt nem befolyásolja egyikőnk sem, és igyekszünk minél racionálisabbak maradni. Amit itt leírok, az valóban megtörtént, a kísérleteket valóban végrehajtjuk, és a célja az, hogy megtudjuk vajon igaz-e, hogy vannak olyan emberi lelkek, akik ilyen, olyan okból bolyonganak a temetőkben. Ezért is semmi ok a manipulációra, nem akarunk tetszelegni, vagy hírnévre szert tenni, ez puszta kíváncsiság, és akár az én akár segítőtársam részéről teljesen mindegy, hogy mi lesz a vizsgálatok eredménye. Ha valahol nem történik semmi, hát nem történik. Ha mégis, azt elmondjuk. Ez ennyire egyszerű.
